TSH (thyreoideastimuláló hormon) - Mitől térhet el értéke a normálistól?

A thyreoideastimuláló hormon (TSH), más néven pajzsmirigyserkentő hormon az agyalapi mirigyben termelődik, és a pajzsmirigy hormontermelésére gyakorol serkentő hatást. Mennyi a normál értéke, és mitől térhet el egyik, és mitől a másik irányba?

A TSH által kifejtett stimuláló inger következtében fokozódik a bélből történő jódfelvétel, valamint a pajzsmirigyben termelődő hormonok, a trijódtironin (T3) és a tetrajódtironin (T4) termelődése. A szabályozási kör alapja a vérben keringő szabad T4 (fT4) és szabad T3 (fT3) hormonok szintje. Ez a szabályozási folyamat biztosítja az igényeknek megfelelő és állandó pajzsmirigyhormon-koncentrációt a vérben.

Ha a pajzsmirigyhormonok szintje csökken, kevésbé fejtenek ki gátló hatást az agyalapi mirigyre, aminek következtében, fokozódni fog a TSH termelése. A termelődött TSH a véráramba kerülve a pajzsmirigy sejtjeinek felszínén lévő receptorokhoz kötődik és ösztönzi a pajzsmirigyet a T3 és T4 fokozott termelésére, így megnövekszik a pajzsmirigyhormonok szintje.

Azonban, ha magas a T3 és T4 koncentrációja a véráramban, az az előző mechanizmus révén ellentétes hatást gyakorol az agyalapi mirigyre, azaz csökkenti a TSH termelését. Az alacsonyabb TSH-termelés következménye a csökkent TSH-szint, ennek eredményeként pedig a stimuláló hatás hiánya, és a csökkenő T3, T4 (pajzsmirigyhormon) termelés.

TSH, T4, T3 normál tartományok

A TSH-szint mérését a pajzsmirigy működésének ellenőrzésére, szűrésére, ismert pajzsmirigybetegeknél a terápia kontrollálására használják. A laboratóriumokban úgynevezett szenzitív (sTSH) vagy szuperszenzitív (ssTSH) TSH-vizsgálatot végeznek, amelyek (extrém esetektől eltekintve) láthatóvá teszik a pajzsmirigy működésének rendellenességeit. A pajzsmirigy komplex működésének értékeléséhez a T4 és a T3 szintjének meghatározása is szükséges. Eltérés, működészavar esetén az eredet tisztázására antitestszintek mérésére is van lehetőség.

• sTSH: 0.300-4.200 mU/L
• fT4: 12.0-22.0 pmol/L
• fT3: 2.4-6.3 pmol/L

Mitől lehet magasabb az sTSH értéke?

Az sTSH-emelkedés – a már említett negatív visszacsatolásos folyamatnak megfelelően – azt mutatja, hogy a vérben kevés a szabad T4 és T3 szintje, ezért az agyalapi mirigyben fokozódik a TSH termelése.

• Az sTSH szintjének emelkedése leggyakrabban a pajzsmirigy alulműködése (hypothyreosis) kapcsán észlelhető.
• A magas TSH-szintet okozhatja a pajzsmirigy akut vagy krónikus gyulladása, amelynek következtében nem tud megfelelően reagálni az emelkedett TSH stimuláló hatására. Autoimmun Hashimoto-thyreoiditis esetén a pajzsmirigy ellen antitest-termelődés történik, amely a pajzsmirigy krónikus gyulladását, végül a pusztulását okozza. Ha felmerül a betegség gyanúja, a vizsgálatokat a pajzsmirigyellenes antitestek meghatározásával is szükséges kiegészíteni.
• Magas sTSH-értéket okozhat a pajzsmirigy sebészi eltávolítása (hiszen az eltávolítás a pajzsmirigyhormonok termelésének csökkenésével, megszűnésével jár).
• Ismert pajzsmirigybeteg gyógyszeres kezelése (pajzsmirigyhormon-pótlás) során: a szükségesnél alacsonyabb gyógyszerdózis is okozhatja az sTSH-szint emelkedését.
• Ritkán az agyalapi mirigyben lévő TSH-t termelő tumor következtében fokozódik a vérben mért sTSH.
• Bizonyos fájdalomcsillapítók és gyulladáscsökkentők (pl. aspirin) is befolyásolhatják a TSH értékét.

Mi okozhat alacsony TSH-szintet?

• A pajzsmirigy fokozott működése (hyperthyreosis = pajzsmirigy-túlműködés) következtében a magas T4- és T3-szint gátolja az agyalapi mirigy TSH-termelését, ennek következtében alacsony TSH-szintet eredményez.
• Autoimmun eredetű Graves-Basedow-kór.
• A pajzsmirigy eltávolítása vagy ismert túlműködése esetén a gyógyszeres terápia túladagolása, a hormonkészítmények magas adagja is lecsökkenti a vérben mérhető sTSH értékét.
• Ritka esetben az agyalapi mirigy károsodása következtében nem képes TSH termelődni.
• Terhességben is rendszeresen találkozhatunk a TSH szintjének élettani csökkenésével.

Kapcsolódó A pajzsmirigy és leggyakoribb betegségei

Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Borsi-Lieber Katalin
Aktualizálta: Dr. Ujj Zsófia Ágnes, belgyógyász, hematológus